Köszönjük…
…hogy kaptunk nemzeti ünnepünkhöz egy méltó ünnepélyt!

A nézők között a kisiskolásoktól a felnőttekig sok-sok generáció foglalt helyet, és ebből az előadásból valamennyi életkor érthette, - pátoszoktól, sablonoktól, vers kavalkádtól mentesen – hogy mit is jelent 1956!
A bevezetésben elgondolkodhattunk, mivé is váltak ünnepeink, hol vesztek el az ünnepnapok, hogy felejtettünk el ünnepelni?
„Pedig ünnep nélkül nem lehet élni.”
Majd elkezdődött…
Dramaturgiában, szavakban, mozgásokban, színpadi jelenlétben egyszerű eszközökkel járhattuk végig az utca emberének hatalom megdöntő célt kereső közösséggé válását.
Megláthattuk az egyéni akaratok közösségi akarattá formálódását.
Megérthettük, megérezhettük, hogy ott és akkor akár mi is lehettünk volna az az utcán járó ember, aki dühét, kétségbeesettségét élő tömeggé gyúrva, szembeszállhatott a magasságos hatalommal.
A függöny mögül érkező rigmusok ismétlése felerősítette a nép dühét, egy mederbe terelte, becsatornázta azt! Eggyé vált a cél és az akarat!
…És a forradalom magja zöldellő lombkoronává nőtt….
Tüntetések, tömeges felvonulások, beszédek, kutyafuttába készült transzparensek…és barikádok….mert a tömeg ereje, és a hatalom bosszújától való félelem egyszerre volt jelen, és ezt a színpadon láthattuk, és mélyen magunkban át is érezhettük.
A kivetített, korabeli felvételek kiváló szinkronba voltak a színpadi eseményekkel, szinte a filmrészletek valós leképezését láthattuk a diákok előadásában. Mintha a vászonról léptek volna le a szereplők a színpadra, hogy nekünk ott és akkor megmutassák, hogy is történtek azok az események.
Minden érzékünkre hatottak a sallangoktól, sztereotípiáktól, erőltetettségtől mentes színpadi mozgások, a puritán díszletek, az ünnep megjelenített jelképei. A diákok hétköznapi öltözete hozzátett és nem elvett a katarzisból.
A zene, a lövések hangja, a megjelenő harckocsi, vagy az elhajított „Molotov-koktél”, a zászlóból kitépett kommunista címer a forradalmi pillanatok lényegét fogták meg.
Végül a csend… a mozdulatlanság, a halál lengte be a színpadot, hogy befejezésül a gyertyák „bevégezhessék” küldetésüket, és apró lángmorzsáikkal adják meg a hősöknek a méltó, kegyelet teljes tiszteletet.
Igényes, szépen átgondolt, jól szerkesztett, és a diákok által példásan előadott műsort kaptunk…
…köszönjük!

P.J.